Keresztes Ildikó hosszú idő után újra jól érzi magát. Olyannyira sugárzó és csinos, hogy ezt a változást a környezetében mindenki észreveszi rajta. Mindez azért van így, mert az X-Faktor mentornője újraértelmezte az elmúlt, különösen nehéz időszakot, azokat az éveket, amelyeket együtt töltött korábbi férjével, Kicska Lászlóval, illetve amit az azóta eltelt hónapokban, a válás óta átélt.

Külső szemlélőként úgy tűnik, sugárzik.

Keresztes Ildikó: Nagyon jól vagyok. Talán nem véletlen, hogy zenésztársaim, partnereim és persze a mentortársaim is mondják, hogy jól nézek ki, sugárzom, jó az aurámban lenni. Miközben pontosan tudjuk, hogy az elmúlt időszakom nem volt jó.

Megviselte a szakítás, 25 évig voltak együtt. Minek köszönhető a változás?

Keresztes: Lehet, hogy meg kellett élnem azokat a mélységeket ahhoz, hogy ilyen jól legyek, amelyeket átéltem. Rengeteget tanultam, sokszor szembesültem saját hibáimmal. Valamelyik nap fogalmaztam meg egy nagyon jó mondatot magamnak: azt hiszem, ha akartam, ha nem, sokszor hazudtam magamnak...

Mi volt az, amiben önmagát áltatta?

Keresztes: Csomó dolgot szebbnek és jobbnak akartam látni, mint amilyen volt a valóságban. Bár néha úgy tűnök – és ezt tényleg az életem összes területére mondom –, hogy ez az erősség, ami bennem van, az biztos zsarnokias, hogy mindig azt akarom, hogy az legyen, ami nekem jó. Pedig egyáltalán nem ilyen vagyok.

Követett el hibákat az öt év után tönkrement házasságában?

Keresztes: Sajnos azt kell mondjam, hogy a béke, a harmónia érdekében az utóbbi öt-tíz évben – biztos a bölcsességnek és a lenyugvásnak köszönhetően – sajnos sokkal több kompromisszumot kötöttem, mint amennyit kellett, vagy szabadott volna. Az igazi Keresztes Ildikó egy kicsit el lett nyomva. Már évekkel ezelőtt lépnem kellett volna. Most megint azt érzem, hogy visszakaptam az igazi Keresztes Ildikót, akinek olyannak kell lennie, amilyen voltam. Kicsit visszajött a huszon-harminc éves énem, és azt érzem, hogy az emberek többsége ezt nagyon is értékeli.

Mi segítette abban, hogy túllépjen a váláson?

Keresztes: Mindig azt érzem, hogy engem a jóisten szeret. Persze kapok leckéket és dob a gép olyanokat, amiket az ember nem is igazán ért abban a pillanatban. De az én kezemet nem engedte el a jóisten! Próbálok így élni, még akkor is, ha én is hibáztam. Nyilván bántottam én is, még úgy is, hogy nem akartam. De isten látja bennem a késztetést, hogy törekszem arra, hogy tökéletes legyek, már amennyire az lehet egy ember bármiben, amit csinál. Honorálja ezt az ambíciómat, ezért a gondviselés mindig ott van velem. Annyi jó dolog történt velem az elmúlt egy évben... Persze nagyon sok rossz is.

Ha számot kellene vetnie, a jó vagy a rossz volt túlnyomó többségben?

Keresztes: Mindenkinek az életében vannak mélységek és magasságok, de ha össze kellene számolnom, hogy nálam hogyan néz ki ez az arány, akkor csak jót mondhatok, mert nyolcvan százalék a húsz ellenében.

Hogy gondolja, az évzárás tökéletes lesz?

Keresztes: Az idei nagyon furcsa év, amiben sok minden letisztul, sok minden kiderül és a helyére kerül. Én meg tátott szájjal állok és várom, hogy érjen már véget. Bár az utóbbi hónapokban szerencsére már csak  nagyon jó dolgok történnek az életemben, készülök a november 23-i önálló nagykoncertemre. Tizenkét éve nem volt nekem ilyen a fővárosban.

Júniusban még a folytatásban bízott

Keresztes Ildikó júniusban szólalt meg utoljára a témával kapcsolatban, akkor éppen a válása után szintén lapunk hasábjain vallott érzéseiről. Gondolatait abban az időben kevésbé fogalmazta meg markánsan, nem volt szó hibákról, nem volt szó arról, hogy túl sokat engedett volna a saját elveiből az elmúlt években. Beszélt viszont arról, hogy lát rá esélyt, hogy ketten, Kicska Lászlóval közösen meg tudják oldani a kialakult helyzetet. De azt is megfogalmazta, hogy az előtte álló út az önismeretről szól, amelynek a vége biztosan pozitív lesz. Mint legutóbbi mondataiból kiderült, az önismereti utazás a végéhez ért...