Most a „komoly” politikusok összegzést írnának a kampányban tapasztaltakról. Vagy talán nem is azt, hanem inkább pártjuk legfontosabb programpontjait emelnék ki még egyszer. Megpróbálnák az utolsó pillanatot is kihasználni arra, hogy még néhány „választópolgárt” meggyőzzenek.
Mi nem ilyen izzadságszagú kampányt folytattunk. Nem volt sétagalopp a mienk sem, nem arról van szó. Elég sok energiát kivett belőlünk az elmúlt közel 7 hét, hiszen mintegy 500 rendezvény van mögöttünk, sok településre szerettünk volna eljutni. Találkozni az emberekkel, elszámolni azzal, amit tettünk és támogatást kérni elképzeléseink megvalósításához. Ez volt a cél. Mindezt jó hangulatban tettük.
De hogy ne politikusi blogot írjak, itt abba is hagynám az összegző részt és ahelyett, hogy rátérnék arra, hogy a többi párt hogyan adta föl a vajdasági (ezen belül a magyar) érdekek képiseletét – ami egyébként sajnos így van – inkább leírom hogy fényképezkedtem le Keresztes Ildikóval.

Az úgy volt, hogy tegnap Magyarkanizsán Tisza menti utómajálist szerveztünk. Azért előtte kikívánkozik belőlem, hogy délelőtt Budapesten voltam az Országházban, Magyarország új köztársasági elnökének megválasztásán és beiktatásán. Felemelő volt. Először láttam élőben a történelmi zászlók bevonulását. Ez fogott meg talán a legjobban. Meg persze az ünnepélyesség, emelkedettség, ami az egész parlamenti ülést jellemezte. Sok emberrel volt alkalmam beszélni, hiszen nagyjából egy órát vett igénybe a szavazás és a szavazatok összeszámolása. Követik mi történik nálunk és mindenki drukkol nekünk. Politikusok is, újságírók is, közéleti személyiségek is...
3 óra után már Kanizsán voltam. A városháza kistermében gyülekeztek a polgármester– és egyéni képviselőjelöltek. Összesen tizenketten. Arra gondoltunk néhány héttel ezelőtt, hogy az utómajális keretein belül, a tiszamenti térség összetartozását erősítendő, meghívjuk Ada, Zenta, Csóka, Törökkanizsa és Óbecse jelöltjeit is Magyarkanizsára. És nemcsak a jelölteket, hanem mindenkit.
A színvonalas művelődési műsor és Keresztes Ildikó fellépése között került sor a politikai tartalomra. Nyilas Mihály és Varga László után én is beszélhettem. Korábban még sose csináltam ilyesmit. Külön műfaj szabadtéren beszédet mondani. Fölmentem a színpadra és azt láttam, hogy a Főtéren több ezren vagyunk. Keresztes Ildikó előkészítette a terepet, hiszen a Hazám című Máté Péter dalt énekelte előtte. Nem készítettem beszédet – mindig a közvetlenség, spontaneitás híve voltam, de ez a dal megadta az alaphangot.
A közönség reakcióiból is látszott az, amit régóta tudunk. A többi párttal ellentétben, mi a VMSZ-ben nem szavazatokat gyűjtünk, hanem közösséget építünk. A tegnap esti hangulatot nem adnám semmiért. És még csak ezután következett a Neoton Familia koncertje. Ja, és a fényképezkedés. Megköszöntem Ildikónak, hogy vállalta azt, amit kevés énekes szokott. Hajlandó volt arra, hogy a politikusi beszédek között is énekeljen. Ez nem pénz, hanem elhivatottság kérdése. Sok szerencsét kívánt hatodikára. Őszintén mondta.
Jó volt tegnap Magyarkanizsán lenni. Közösséget építettünk...
Pásztor Bálint
(www.pasztorbalint.rs)