Széptörténet :))

Nos, ha elolvasnád, akkor bemásolom, ahogy a többieknek írtam, és vállalom, hogy ilyen hülye, túl érzékeny liba vagyok :D

"Azt hiszem, hogy én a mai napom egyik legmeghatób pillanatával kívánok nektek boldog karácsonyt. (Neketek gondolom nem lesz az, de úgy gondolom, hogy kellenek az ilyen emberek a világba) Úgy hét éve kezdődhetett talán a történet, amikor rokonoknál jártunk vidéken, akikkel nagyon ritkán találkozunk. Van köztük egy nagy horgász, ezért vittem neki egy saját készítésű halat, gyöngyből. Annyira meghatódott akkor, hogy így gondoltam rá, hogy majdnem elsírta magát. Ma fordult a kocka. Náluk voltunk, valahogy előjött, hogy kapott tőlem anno egy halat, amit még a mai napig magánál tart ha horgászni megy. Nos, most én sírtam el majdnem magamat. Aztán még elő is kereste, hogy megmutassa, hogy rajta van a kulcsán. Szóval kívánom nektek, hogy a ti életetetekben is sok ilyen jó ember legyen, akik ilyen szeretettel gondolnak és néznek rátok, mint ahogy ezt ma az én kedves rokonom tette! Bocs, ha untattalak titeket a családmesével!:)"

Köszönöm :) Igazából ezek a nagy ajándékok szerintem és amőgy ha szeretnéd nyugodtan írd le én elolvasnám :D

Ide írok, mert ez úgyis csak az olvassa el akit érdekel :D Csodás dolgokat írtál le, és gratulálok hozzá, hogy ez mind sikerült neked. Azt hiszem én is hasonlókat mondhatok a saját karácsonyomról, hogy érzelmileg kaptam az igazán nagy dolgokat, nem tárgyakban. Karácsony előtt egy nappal vidékre kellett utaznom a rokonság egy részéhez. Nos, kívánok mindenkinek ilyen szerető, és jó lelkű rokonokat, mint amilyenek nekem vannak, még ha évek telnek el két találkozás között, akkor is. Ezt semmilyen tárgyi ajándék nem helyettesítheti! (ha kíváncsi valaki a történetre, amit barátaimnak írtam, bemásolom, de ha nem, akkor nem, már így is rengeteget írtam magamról, pedig, mint egyszer mondtam, ez az oldal nem erről szól.)