"Vajon miért jó, hogy a fájdalmon kezdtek el csámcsogni?

Nem tudom. Talán mert egy negatív nép vagyunk. Szerintem az embereknek inkább valami pozitívumot kellene üzenni. Lehet, hogy valakit megnyugtat, ha kiderül, hogy egy ismert embernek is vannak problémái, és ő is küszködik bizonyos dolgokkal? Én nem hiszem, hogy a rossz dolgokból lehet építkezni. Persze szoktam mondani a mentoráltjaimnak is, hogy a kudarcból néha többet lehet tanulni, mint a sikerből, na de hát van egy határ! Lassan én is azt a képet kezdem látni magamról, miközben sikeres vagyok, egyre több munkám van, egyre több helyre hívnak. Ez a valóság, és van az imidzs, amit kreáltak, hogy lecsúsztam. Ja, még azt is olvastam, hogy ki kellett költöznöm a luxusvillából, és valahol egy 30 négyzetméteres lakásban élek a város peremén. Jelentem: nem költöztem sehová, nem feküdtem pszichiátriai klinikán, nem vagyok depressziós, nem vagyok magam alatt, jól vagyok, csinálom a dolgomat.

És a 'fájdalom ráncainak kivasalása'? Nevezetesen hogy plasztikáztattad magad?

Sosem voltam ráncosodó alkat. Nyilván telnek az évek fölöttem is, de nem vasaltattam ki semmit - maximum a ruhámat! De ez is olyan téma, mint a depresszióm. Valaki most olvasta, hogy 10 évvel ezelőtt megírták rólam, és most előszedték, mintha aktuális lenne. Ezzel a szépségklinikával is két éve vagyok kapcsolatban, mint ahogy sok más céggel is. Ott van a logójuk a lemezemen, a honlapomon. Az arcomon látszik, hogy nincs kivasalva, az orrom nincs felvarrva a homlokomra, a mellem a vállamra - össze kell hasonlítani a képeimet az elmúlt húsz évben, és látni lehet a valóságot. Életemben nem vagdostattam föl semmit magamon. Nem azért, mert elítélem! Ha úgy fogom megítélni, hogy szükség lenne rá, jólesne, akkor megteszem, de jelen pillanatig még semmit nem varrtak följebb, mint ahol volt, de elborzaszt, hogy egy privát ügy kapcsán meddig mennek el. Hihetetlen!"