Keresztes Ildikó énekes-színművész élete egyik legértékesebb lemezét készítette el tavaly a saját bevallása szerint. Erről, szerepeiről, mentoráltjaival való kapcsolatáról és karcsúsága titkairól beszélgetett munkatársunkkal ajkai fellépése előtt a művelődési központban.

A démon, aki bennem van - a lemez címe, Keresztes Ildikó pedig csodálkozik, hogy erre minden újságíró felkapja a fejét.

- Megijed tőle mindenki, de a dal nem csak a rossz értelemben vett démonról szól. Hiszen lehet az dögös nő is. Egy tépelődés, amikor a saját démonjaiddal küzdesz, én folyamatosan ezt teszem. Szélsőséges ember vagyok, nem könnyű magammal. Vallom, hogy egy kapcsolatban ismerni kell mindenkinek a másik hülyeségeit, azokat a pillanatokat, amikor szeretgetni vagy békén hagyni kell. Az első két albumomon saját dalok voltak, azok aranylemezek lettek. A másik kettőn nagyrészt feldolgozások, ez pedig megint egy nekem írt lemez. Akár jubiláló is lehetne. Ha egy album önazonos, az az igazi érték. Egy svéd zeneszerzővel, Björn Lodinnal dolgoztam, és ez a helyzet más zenei gondolkodást hozott. Ő jó énekes, jó zeneszerző, aki olyan bölcs, hogy még életvezetési tanácsokat is adott, akár egy guru. Angolul beszélgettünk, számomra nyelvleckének is beillett a munka. Sokat ütköztünk, de tudtam, hogy mivel ő maximalista, a vége jó kell, hogy legyen. Mindennap sírva mentem haza a stúdióból, de ez nem baj, ha érzem, hogy valaki vérprofi, hogy hajlandó elmenni a végsőkig. Ahogy az egyik dalcímem is szól: Egészen, mert félig semmit nem tudok. Ez jellemez engem - vallja Ildikó.

Hozzáteszi, hogy egy álma is teljesült egyben az új lemezzel, hiszen a dalszövegeket Horváth Attila írta, aki számára valóságos etalon. Kerülgették egymást eddig, Ildikó mindig érezte, hogy Attila az ő embere. Óriási büszkeséggel tölti el, hogy vele dolgozhatott. Nem kevésbé büszke a televíziós tehetségkutató műsorokban szereplő mentoráltjaira sem. Az első adásban szereplőkkel közös dalt énekel az albumon.

- Király L. Norbival turnéra készülök, de Takács Nikolas-szal is vannak közös terveink. Vastag Tomival szintén énekeltem már, de a tavalyi műsor szereplőivel is tervezünk közös dolgokat. Örülök, hogy nem csak munkakapcsolat volt köztünk, az emberekkel én nem tudok a lelkem nélkül foglalkozni. Jó érzés, hogy látom őket színpadon, mikor már nem is a versenyről van szó. Olyankor érzem, hogy igazam volt, jól láttam, ők erre érdemesek. Szakmailag és barátilag is igényt tartanak rám, szinte napi kapcsolatban vagyunk - mondja Ildikó.

Úgy véli, az ország nem lett nagyobb, a piac egyre nehezebb, nem biztos, hogy évi két-három tehetségkutató versenyt kell tartani. Ugyanakkor közben születnek és felbukkannak új tehetségek, ennek így kell lennie.

- Lehet, hogy annak idején én is örültem volna, ha elindulhattam volna hasonló tehetségkutatón. Persze, aki tehetséges, az előbb-utóbb úgyis a pályára kerül. Aki pedig nem, de véletlenül mégis odakerül, az eltűnik. Egyszer ki kell egyenlítődnie mindennek, úgy gondolom. A bábáskodást nem is vállaltam elsőre, nem gondoltam, hogy át tudok adni bármit abból, amit tudok. Túl foglalkoztatott voltam a tanításhoz, pedig sokan megkerestek. De nem hiszek a véletlenekben, minden valamiért történik. Az első válogatáson úgy voltam vele, hogy úgysem én leszek az, aki bent marad, de az ötödiknél már kezdett gyanús lenni az egész. Végül is nagyon szerettem, jó volt együtt lenni a mentortársakkal is. Az elsőt követő érzelmi kötődések után furcsa volt belevágni a második szériába, a szüzességedet csak egyszer veszítheted el. Aztán, hogy ennyi érzelmet vittem bele, azt az én mentoráltjaim szerintem szerették. Lehet, hogy eleve pont olyanok kerültek hozzám, akiknek ez kellett - mondja az énekesnő, aki színésznőként szintén sikeres. A tehetségkutatók miatt ugyan két év szünetet tartott és négy szerepet otthagyott, de most újra próbál. Március 24-től a Hajmeresztő című komédiában játszik a Turay Ida Színházban.

Keresztes Ildikó büszke a televíziós tehetségkutató műsorokban szereplő mentoráltjaira. Jó érzés, hogy látja őket színpadon, mikor már nem is a versenyről van szó

Ildikó szerint a színházi szerepek ugyanúgy találnak rá, mint a többi feladat. Mindig olyan szerep jött szembe, amelyet szívesen játszott, nem mondott nemet sosem. Gyötrődik is, ha valamire nemet kell mondania, legyen az az élet bármely területe. Az szintén zavarja, ha elodázza a tornát, hiszen valahol mélyen igénye van rá, és vallja, hogy a test esztétikája fontos.

- Ha már örökölted, tegyél is érte, hogy megmaradjon. A színpad konzervál, nem engedhetem meg, hogy elengedjem magamat. A stressz a legnagyobb romboló, de azon kívül nem pusztítom magam semmivel. A gének szintén felelősek, a nyolcvanéves nagyanyám után még megfordultak a pasik. A család nőtagjainak kora nem látszik nálunk. Az aktív sportban eltöltött sok idő is számít, de ma már nem sportolok, utálom is magam ezért, minden héten megfogadom, hogy megyek tornázni. A fitneszórák jól átmozgatnak, otthon azonban képtelen vagyok ilyesmire rávenni magam - árulja el az énekesnő, aki nem mellesleg ritmikus gimnasztika szakedző egyben.

Azt is mondhatnánk, hogy egy sokoldalú démon.