Nóryyynak köszii szépen ezt a díjat:

Azán hoztam egy régebbi cikket még karácsonyi:

Hogy telt gyerekkorában a Mikulásvárás? Volt valamilyen egyedi, csak az Ön családjára jellemző szokás?

Nem hiszem, hogy nálunk ez különösebben extra dolog lett volna, pont olyan volt, mint másoknál. Persze az emberek ezt gyerekként másként élik meg, mint felnőttként. Ha most kérdez meg, akkor egy gesztusértékű dolog szerintem: egy-két jó barátjának, a párjának, szüleinek valamiféle kis szösszenetet ad ajándékként, de mint mondtam, a Mikulásvárás gyerekként teljesen más érzés. Természetesen ezeket a klasszikus Mikulás csokifigurákat kaptam én is ajándékként, és persze az elmaradhatatlan virgácsot, mert nem voltam egy jó gyerek. De az mindenképpen jó, hogy a december hónap az ünnepek körül forog, és nem csak egy-kettő, hanem egyenesen három ünnep van, a szilvesztert is beleértve természetesen.

Mi volt a legkedvesebb ajándék, amit a Mikulás hozott Önnek?

Én mindig bajban vagyok a „mi volt a leg…” kérdésekkel, most biztos nagyon sokat kellene ezen gondolkodnom. Én minden ajándéknak örültem gyerekkoromban, és most már úgy vagyok vele, hogy az ember eljut odáig, hogy jobb adni mint kapni. Jó látni a másik arcán az örömet. Persze az is nagyon jó dolog, ha én kapok, de mondom, átestem a ló túloldalára ilyen szempontból: jobban szeretek adni!

Volt valamilyen vicces esete a Mikulással kapcsolatban? Gondolok például arra, hogy lebukott az, aki Mikulásnak öltözött.

Volt, nagy vonalakban emlékszem az ilyen beöltözéses dolgokra, de igazán konkrétan arra, hogy lebukott volna valaki, nem. Talán egyszer, egy zenész kollegám, de nem emlékszem pontosan az eseményre, csak arra, hogy nem gondoltam volna, hogy ő a Mikulás, és kiderült később, hogy ő volt az. Ez nagyon-nagyon vicces volt, de ez már felnőtt korban történt, és persze nagyon jót röhögött rajta az egész társaság. Ilyen szempontból nagyon naiv vagyok, könnyen át lehet engem vágni. Annyira gyermeki naivsággal közelítek a dolgokhoz, hogy ilyen szempontból könnyű megviccelni engem, persze ehhez azért nagyon jónak kell lenni, és profin kell kivitelezni a dolgokat.

Katt a bővebbentre!!

Most hogyan várja a Mikulást? Készül már rá?

Egyrészt dolgozom, tehát a zenekarommal leszek, de van egy nagy titkom, amit nem szeretnék elmondani. Megpróbálom úgy körülírni, hogy ne áruljam el egyértelműen. Szeretném meglepni a páromat egy olyan dologgal, ami a gyerek-, vagy legalábbis nagyon fiatal korából való. Tehát ezzel szeretném megajándékozni őt, remélem, hogy nagyon-nagyon fog örülni neki, és meg fog lepődni, hogy miként tettem szert egy ilyenre.

Mit gondol, honnan ered a Mikulással kapcsolatos szokás, mit kíván szimbolizálni?

Az emberek mindig találnak maguknak ünnepeket, amikor jobban ki tudják fejezni, hogy szeretik a másikat. Hogy konkrétan milyen ünnep és miként alakult ki, ezt pontosan nem tudom, de mindenesetre vannak országok, ahol ennek sokkal nagyobb hagyománya van, ilyen Finnország is. Én dolgoztam Finnországban egy finn-svéd hajón, és ott tényleg megdöbbentő volt az ünnepvárásuk. Mind a Mikulás, mind a karácsony egyszerűen annyira ki van találva, annyira szép, annyira őrzik ennek a hagyományát, hogy ez csodálatos. Nálunk idehaza már kissé silányabb, rosszabb a helyzet, mert többet foglalkodunk a pénzhajkurászással és minden egyéb dologgal. Az egész mentalitásunk nem jó irányba halad.

Persze nyilván mindenki a maga kis körében próbálja tartani ezt a szokást, de leginkább ott érdekes, ott maradnak meg ezek a szokások, ahol gyerekek vannak, illetve nagy a család: ezeket a dolgokat ott sokkal szebben meg lehet csinálni. Én is csodálkoztam felnőtt koromban, hogy miért nem olyan a Mikulás és a karácsony, mint gyerekkoromban. Hosszú évekbe telt, míg rájöttem, hogy azért, mert ott megteremtették nekem ezt az egész ünnepet, és ahhoz, hogy nekem most ünnepem legyen, nekem kell megteremteni ezeket. Ez azért más, mint amikor az ember kapja.

Mit gondol arról, hogy Magyarországon is egyre inkább a Mikulás hozza az ajándékot karácsonykor, és nem a Jézuska? Ez eddig az angolszász területeken dívott, de mostanság hazánkba is begyűrűzött a szokás. Ez Ön szerint helyénvaló vagy sem?

Én nem vagyok igazán híve, nem rajongok ezeknek a régi szokásoknak a megváltoztatásáért. Én ezeket az ünnepeket úgy szeretem, ahogy vannak, mert ezek igazi, régi értékek. De hát szíve joga mindenkinek úgy ünnepelni, ahogyan szeretne. Én ilyen szempontból elég konzervatív vagyok.