Az advent jó esetben spirituális, elmélkedős időszak, de a valóságban inkább rohanós és feszült, amikor mindenki lázasan ajándékra vadászik. Erről is beszélgettünk az Újpesti Karácsonyi Vásár vasárnapi sztárfellépőjével, Keresztes Ildikóval.

– Neked hogyan telik az advent?
– Idén megfogadtam, hogy minden ajándékot időben beszerzek, aztán már csak békésen forralt bort iszogatok a karácsonyi vásárokban. Nagyon szeretem az ilyen vásárokat, mindig elcsábulok, és ha kell valami, ha nem, akkor is megveszem.

– A fellépés nem kevesebb ilyenkor?
– Nem, ez egy sűrű időszak. Ráadásul én munkamániás vagyok, és szeretem is, amit csinálok, így nem nagyon tudok nemet mondani a felkérésekre. Aztán meg csodálkozom, hogy már a szempillámon csúszok, olyan fáradt vagyok. Szerencsére egy éve van egy menedzserem, aki tud szelektálni a fellépések között.

– Erdélyben, Marosvásárhelyen születtél, ott nőttél fel. Az ottani szokások meghatározzák még a karácsonyaidat?
– Inkább az emlékek. Most december közepén haza tudok utazni egy rövid időre, édesapámékkal előre karácsonyozunk egy kicsit. Az igazi karácsonyaim tényleg otthon voltak. Még éltek a nagyszüleim, ott volt az egész család. És úgy emlékszem, hogy minden karácsony fehér volt Erdélyben. A felnőttkori ünnep azért már teljesen más. De őrzök egy tipikus télillatot, amit nem tudok igazán megmagyarázni, de akkor érzem, amikor leesik az első hó, jön a nagy hideg. Ez egy jó illat, és teljesen a gyerekkoromra emlékeztet.

– Az érettségid után anyukáddal jöttetek át Erdélyből. Nehéz volt hátrahagyni mindent?
– Meghatározó törés volt az életemben. Négy évig szenvedtem. Nem találtam a helyemet. Ugyan felnőtt voltam már, de még nagyon gyerek, és egy sokkal zártabb világból érkeztem. Közben meg vágytam valamire, amit ki sem mertem mondani: hogy ha nagy leszek, rocksztár leszek. De az a sok nehézség később előnyömre vált. A mai napig hálás vagyok édesanyámnak, hogy meghozta ezt a döntést.

– A szakma ugyan elismerte a tehetségedet, tudásodat, de a nagyközönség előtt csak elég hosszú idő után lettél ismert. Mi lehetett ennek az oka?
– Már tíz éve énekeltem, de kicsit kételkedtem benne, hogy elég jó vagyok-e. Azt tudtam, hogy a színpadon a helyem, viszont a középszerűség nem érdekelt. Nem volt könnyű és nem volt gyors karrierem, ez tény. De nem akartam eladni magam. Jó szerzőkkel, jó zenészekkel akartam dolgozni, jó szövegeket énekelni. Lehet, hogy rögös volt az utam, de ma sem csinálnám másképp. Aztán jött az X-Faktor, és szélesebb körben is megismertek.

– Mik a terveid a közeljövőben?
– Nekem pont jó az az élet, amit élek. Irreális terveim nincsenek. Bár Tina Turnerrel azért nem lenne rossz találkozni. Szeretnék továbbra is jó darabokban játszani, és még sok mindent elénekelni. Remélem, hogy ezeket addig csinálhatom, amíg élvezem, és amíg örömet szerzek vele másoknak. És ha arra gondolok, hogy Tina most ünnepelte a 74. születésnapját, akkor van perspektíva.